Sajnos nem kaptam olyan hust, amilyet szerettem volna, igy inkabb csirkecombot vettem es csirkepaprikas mellett dontottem. Pirospaprikat azota szinte minden helyen talaltam :)
A komplett menu a kovetkezo volt:
- tocsni fokhagymas tejfollel es Egri Bikaverrel (az utobbit Schmertzingek hoztak :)
- csirkepaprikas nokedlivel, uborkasalataval
- oszibarack es kortekompot
- palacsinta sargabaracklekvarral
+ egy kis kaliforniai (voros) es valdostai bor (Oak Lief, feher chardonnay :)
Az iskola utan nekilattam fozni, Attilaeknak hala volt eleg edenyem, nagyon sokat segitettek a kolcsongarnituraval, es nem sajnaltak ideadni a legujabb, karacsonyra kapott, Magyarorszagrol kapott palacsintasutot! Ezuton is koszonom nekik, mindenkinek ilyen magyar baratokat kivanok!!!!
Markkal folyamatos Skype kapcsolatban egyeztem meg, mindenfele eshetosegre felkeszulve...el is jutottam a kompotig (ahova a fuszereket a kozeli Las Banderas mexikoi boltban vettem, fahej, szekfuszeg, stb...)
Ezutan megszakadt az internetkapcsolat es reggelig vissza se jott :(
Igy magam lattam neki a csirkepaprikasnak az anyatol tanultak alapjan, a Marktol korabban szerzett tapasztalatokkal, Peti receptjevel es egy kis webszakacskonyvvel felvertezve...
Csodak csodaja olyan lett mint az anyae otthon (olyan jo :) A nokedlivel gyorsan megvoltam es a tocsni es palacsinta sem okozott gondot. A lakotarsam Jia is csatlakozott es nagyon bejott neki a magyar bor es a kaja :)
Lorainne es Richard erkeztek eloszor, Richard az osszes etelnevet elmondta hibatlan magyarsaggal, sok ideig elt ugyanis Ausztriaban.
A vacsora mindenkinek izlett es jokat nevettunk az este folyaman. Mondanom se kell nagyon elfaradtam, de orultem, hogy jol sikerult.
Teljesen meg vagyok hatódva. :)
VálaszTörlésVolt egyszer a(z egyébként nagyon-nagyon feledhető) Boros–Bochkor-show-ban a tv-ben egy jópofa fickó, olyan bajusza volt, mint Salvador Dalínak. Azt találta ki, hogy úgy utazza be a világot, hogy elfaxolja a saját fényképét különféle tengerentúli telefonszámokra. Nosza, Bochkor Gábor be is gurított a stúdióba egy fénymásolót, Dalí beledugta a fejét, aztán a xeroxot már tették is be a faxba, és küldték valami kaliforniai asszony telefonjára, az persze nevetett nagyon az egészen (I can see the mustache... :))
Hát, ez most pont ilyen nekem: kicsit elmentem én is Amerikába. Köszi, Réka!!! :)
Egyébként együttállnak a csillagok, mert a hétvégén nálunk is nemzetközi napok voltak. Visszalátogatott Magyarországra (már harmadjára) Cristina, aki az első Erasmus-hallgató volt a Médiainformatika Intézetben. A teljes neve Cristina Isabel Albino Oliveira, és Lisszabonban lakik. Valamilyen érthetetlen ok miatt nem eszik húst, de a barátja, João szerencsére igen. A nagyszombatot nálunk töltötték Felsőtárkányban. Cristina kedvéért sajtbörzét rendeztünk, João pedig gulyást kapott (kifejezett kérése miatt). Eredetileg valamilyen halat akartam neki csinálni. Tengeri haluk van nekik is elég, de süllőt szerintem még nem evett. Sajnos a süllő fogására épp tilalom van (amúgy se tudok süllőt fogni, az Ballagó Béla és Antal Peti tudománya), úgyhogy juhtúrós sztrapacskával kellett helyettesítenem, köretként füstölt-főtt csülökkel. Meg persze a gulyással. Szerette.
Mindezt Tóth Tibi (sógorának) szilvapálinkája koronázta, szóval van mit mesélniük otthon, az biztos. :)
Kiderült, hogy még a portugálokkal is van közös szavunk, mert a gesztenyét majdnem pont így hívják ők is. És ők a vadgesztenyére gondolnak, ugyanis megeszik azt is, sőt, nagyon szeretik.
Másnap elrohantunk Hollókőre, de mivel alig volt időnk, csak megálltunk a parkolónak kialakított faluban, lesétáltunk az ófaluba, de nem mentünk be, mert se időnk nem volt, sem pedig kedvünk kifizetni a 2000 Ft-os napijegy árát / fő (10 perc kedvéért). Cristina már úgyis volt Hollókőn húsvétkor, João meg nem tűnt túl szomorúnak, hogy nem mentünk közelebb. (Messziről látszott a színpad, színes ruhákban táncoltak a lányok, de João a nagybőgőst nézte, mert otthon, Portugáliában nagybőgőzik: dzsessz- és klezmerzenekarban is játszik. Tavaly azért akartak Magyarországra jönni, mert állítólag Magyarország nagybőgő-nagyhatalom is. Tudtuk ezt?)
Cristina mindenkit üdvözöl, nagyon jól érezte magát (ismét) Magyarországon. Külön köszönet Nyeste és Zoller Gáboroknak, hogy körbejárhattuk a megszépült Líceumot!
Mikor jössz haza, Réka? Lesz itt is látnivaló, hidd el!
Tömösközi P.